Magocska húga utazott, és belefutott a váltásba... Azok meg gondolom jót röhögtek...

Sziasztok!

Hugom tegnapi (02.06.) történetét szeretném megosztani veletek. Budapestről szeretett volna eljutni Békéscsabára vonattal. Én mondtam, hogy ne menjen, de mindenáron haza akart menni. Hát, végülis hazaért.

Egész nap böngésztem az internetet, nézegettem a hírportálokat, MÁV, MÁV Start oldalakat és persze a blogot, hogy van-e valami új hír a sztrájkról. Megtudtam, hogy a Keleti pályaudvar már üzemel. Javasoltam hugomnak, hogy menjen ki a Keletibe, hátha éppen menni fog egy vonat. Később Anyukámnak sikerült felhíni a MÁV Direktet, ez olyan 15 órakor lehetett, pedig reggel óta próbálkozott. Azt az információt kapta, hogy indul egy vonat Rákosról 16:54-kor Békéscsabára. Hugom elérte a vonatot és sikeresen el is jutott Szolnokig.
Szolnokon mindenkit leszállítottak, hogy a vonat nem megy tovább. A kalauz nagyon segítőkész volt, tőle tudta meg az információkat. A vonat azért nem közlekedik tovább, mert váltás volt, ők már sztrájkolnak. Azt nem tudom, hogy az állomási személyzetben, vagy a vonatszemélyzetben volt a váltás. (Úgy vettem észre, hogy a vonatszemélyzet végig (Budapest-Békéscsaba) közlekedik, úgyhogy tipp az állomás.) Néhányan Romániába szerettek volna utazni, nekik is probálta megmagyarázni a helyzetet, pedig alig tudott románul. Aztán javasolta Hugomnak, hogy hívjon valakit, aki hazaviszi, mert több vonat nem közlekedik Békéscsaba felé. A kalauznak is - békéscsabai lévén - oda kellett rendelnie egy autós ismerőst, hogy hazajusson. Persze este volt, már elment az összes busz, így más lehetőség nem volt.

Nekünk ugyan van autónk, de Anyukám nem tud vezetni. Apukámnak van jogsija, de jelenleg külföldön van. Én Budapesten. Elég nagy szervezést igényelt, mire találtunk egy ismerőst, aki vállalta, hogy este nyolc után leautózik 200 km-t. 11 körül értek haza.

Jó, sztrájk van, szerintem nem jogos, de most nem ez a lényeg. Jó lenne, ha megállapodnának már legalább az elégséges szolgáltatásról. Ha elindul egy vonat, akkor érjen is oda a célállomásra. Ha meg nem tudják garantálni, akkor el se induljon. Ki fogja kifizetni a +200 km autózgatás költségét? És a többi utasét?

Az biztos, hogy én el sem indultam volna. Ha meg muszáj, és engem raknak le Szolnokon, biztos ott éjszakázok. Nem tettem volna meg a MÁV-nak azt a szívességet, hogy miattuk plusz költségbe verem magam. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy a kedves Szolnokon rekedt utasokat kiküldték-e éjszakára a váróteremből?


Üdv:
Magocska

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.