Hozzávalók:

1 db 160 éves polipszerű, kötöttpályás közszolgálató
1 db ex mszmp-s szakszervezeti vezető
1 db állítólagos ígéret
12000 hűséges szakszervezeti katonácska, akik még hisznek a mesében
1 jó nagy adag gerinctelenség
1 üstnyi utasundor
1 rezsó, némi bab, és magyar kártya

Elkészítés:

A szakszervezeti vezetőnek ültessünk bogarat a fülébe, hogy ezért vagy azért járna neki/a szakszervezetnek némi suska. Lehetőleg úgy mondjuk, hogy ne lehessen bizonyítani. Miután a szakszervezeti vezető és általa a kis csapata kellően fel van fűtve ugrasszuk össze a polippal. Majd lassú tűzön érleljük hangzatos demagóg kijelentésekkel az indulatokat a hűséges katonákban.

Tálalás

A tálalást többször kell megejteni, hiszen egyébként a szopatás nem lenne laktató. Tehát először sztrájkoljunk reggel, utána 1-2 napig. Majd tegyük ki had' érjenek  az ízek. Amikor az egész már kellően megrohadt, kedves kis nemespenésznek tűnő zöld undormány veszi körül, akkor jelentsük ki, hogy bizony ez megbüdösödött és többet nem használjuk. És miután a népesség megnyugodott, keressünk egy másik sztrájkot, amit a szerencsétlen emberek még támogatni is mernek, és ezt meglovagolva korábbi állításainkat meghazudtolva, az egész megrohadt sz@rt dobjuk az utasok pofájába. Hátha nem veszik észre.

Desszert:

Közben a katonáknak biztosítunk rezsót, kártyát és némi babot, hiszen az angyalok is esznek babot.

Majd ezekután veregessük meg hátunkat, hogy milyen jó fiúk is vagyunk és röhögjünk a markunkba, hogy ismét több száz milliós kárt okoztunk a gazdaságnak és az embereknek.


Hát elmentek a ... oda....


A következő sztrájknál nehogy tüntessünk Zuglóban...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.